Igen, az újév óta rengeteg idő eltelt csöndben. A tavasz még simán csak elcsúszott, de a nyár sajnos mást is hozott. Nicole (nevezzük így őt, ami természetesen egy fiktív név), nincs már velem.

(…)

...ez történt és ezzel nagyon sok minden megmutatkozott és meg is változott.
Nem panaszkodom, mert valójában rengeteget adott is nekem ez a nyár, azzal együtt, hogy elvette a nőt, akit a világon a legjobban szerettem. 

Új munkát, hivatást, tengernyi képzést és információt, egy igaz barátot (ami nagy kincs, de tényleg) elképesztő kihívásokat, megugrandó célokat, projekteket, végtelen motivációt és egy - az év végéhez képest - 14 kilogrammal (!) könnyebb testet. Szóval van mit mesélnem, mert akármi is jött, ezúttal nem engedtem el a gyeplőt. Sőt, minden eddiginél keményebben tartottam - de erről szintén majd később. 

(…)

Érdekes párhuzam, hogy egy nagy példaképem is valahogy így indult el a maga rögös útján a végtelen sikerei felé: Balogh Tamás.
Igen, a mocskos szájú, sokszor pökhendi, Lifetiltes Balogh Tomira gondolok, akinek a munkásságát már azokban az időkben megismerhettem, amikor még Benedek Bence néven publikált és – hogy úgy mondjam – egész más szemmel nézett a világra. Ő is egy szakítás kapcsán kezdett blogolni és komolyan foglalkozni magával. 

Nem fogok ömlengeni, sem szidalmazni öncélúan, de muszáj pár szó erejéig kitérnem rá. Szóval jómagam egészen biztosan másképp kommunikáltam volna számos dolgot (talán ma már egyébként ő is egy-kettőt), de az tény, hogy amit elért, ahogyan elérte, az számomra abszolút példaértékű.

Jó látni azt, hogy ő tényleg „egy srác a telepről”, egy „közülünk”, valaki, akinek igenis sikerült. Aki a legnagyobb szar után fogta magát talpra állt és szépen odavágott a világnak. Valami ilyesmit szeretnék én is elérni.
Bármilyen nevetségesen lehetetlennek tűnik is ez most innen, igen, ez az álmom.

Ehhez persze rengeteget kell dolgozni és tanulni.
És ugye akkor is szeptember van, ha az utolsó napjának legvégső órái is zajlanak épp. Ez a hónap pedig számomra egész életemben a megújulás hava volt, a tanulás, a fejlődés egy-egy újabb fejezetének szimbóluma. 
És igazából egyre inkább az megint.

Emlékszem mennyire imádtam, hogy vártam minden évben a nagy visszatérést a sulikba, hogy megmutassuk magunkat, két és fél hónap szünet után.
Az érzés most is tök ugyanaz: nagy változások történtek a nyáron és most még komolyabbak állnak küszöbön.

És ha már tanulás és tanév: visszaültem (végre!) a sulipadba is.
Olyannyira, hogy azon a különleges magániskolán és egy másik képzésen túl, amelyekhez visszatértem, szóba került még egy tanulmányi szerződéses diploma is az új cég kapcsán, ahol elképesztően komolyan veszik a (ki)képzésemet.

De ez már, egy másik történet (vagy poszt, ha úgy tetszik).
Most elsősorban azért tértem vissza, hogy feltegyem a (szigorúan költői) kérdést: ugye az megvan, hogy a beach-body télen készül? 

...meg persze, hogy bemondjam az új szlogent:
 

„Summer 2020 - I'm waiting for you..!”

…

#újévújéletevör
...avagy véget ért az év első (és lassan második) hónapja, így ideje egy kicsit számot vetni - hiszen még mindig maradt 10-11 hónap mindarra, amit idénre kitaláltunk..!

Marha nagy divat lett halálba degradálni az újévi fogadalmakat, meg úgy eleve mindenfajta életvitel változtatást, amit az "új év, új élet" mottó égisze alatt indít el valaki. Tengernyi cikket olvasni róla - a teljesen megsemmisítő alpári blog, insta és FB bejegyzésekről már nem is szólva - hogy minden újévi fogadalom baromság. Mert úgy is elbukik és szánalmas szar alak vagy ha ezt az utat választod, bla-bla-bla...

Nos, akkor íme egy másik vélemény: szerintem meg ez a kurva nagy hülyeség és egyáltalán nem is igaz. 
Ugyanis abszolút nem azon múlik egy fogadalom sikere, hogy mikor tesszük azt. 
Ráadásul én hiszem, hogy tökre működhet az is, hogy egy új esztendőt indít valaki egy teljesen új elhatározással, amit aztán meg is tart. Rengeteg embert ismerek, akiknek egyáltalán nem fulladtak kudarcba az újévi fogadalmai. Jól ismerek például egy srácot, aki sokáig minden szilveszterkor buliról bulira járt - legtöbbször nyilván csatak részegen, autóval. Igen, nem volt túl jó fiú és ezt tudta is.
Aztán egy szép január elsejei hajnalon, amikor úgy ment haza, hogy szinte bemászott a kocsiba és majd lehajtott többször is a budai alsón a Dunába, végül úgy döntött, hogy ez egy baromság és egy mázlista, hogy mindent megúszott eddig, s most már nem kísérti tovább a sorsot, örökre felhagy ebbéli tevékenységével - és nem csak szilveszterkor. 

Azóta egy vészhelyzetet leszámítva valóban nem is ült soha többé ittasan a volán mögé - egyetlen korttyal sem.

...és ez a srác, már több mint 10 éve néz vissza rám józanul a visszapillantótükörből, úgyhogy hagyjuk a hülyeséget, hogy az újévi fogadalmakból nem lesz soha semmi..!

Az, hogy egy elhatározás kudarcba fullad-e, vagy sem, az leginkább azon múlik, hogy mennyire akarjuk, mennyire gondoljuk komolyan. Ráadásul a legnagyobb ostobaság csak azért feladni, mert mondjuk január harmadik hetében megcsúsztunk az edzéssel, vagy a diétával. 

Az újévi fogadalmaknak inkább ez a veszélye, hogy olyan lehet tőle az évünk egy kis botlás miatt, mint egy szar nap, ahol rosszul indul a reggel, így elengedjük a francba az egészet, mert már úgyis megette a fene a napot.

Csakhogy egy év 365 ilyen napból áll ám. És ahogy egy napnak sem kell telibe rossznak lennie csupán azért, mert nem indult túl jól, éppen úgy az évet sem kell elengedni, azért, mert a január kisiklott. 

És igazából ez itt a lényeg, ezért született ez a poszt: ne engedjétek el, simán sikerülni fog..!

Ha anno kis totyogó babaként az első seggre ülésnél feladtuk volna az elképzelésünket, soha az életben nem tanultunk volna meg járni. 
De akkor még nem volt meg bennünk ez a fajta negatív kudarckezelés és pont lefostuk (szó szerint is ugye), hogy seggre estünk, felpattantunk és próbáltuk újra. Aztán újra, meg újra, egészen addig, amíg igenis össze nem jött. 

Magyarán, ha tudsz járni, akkor rendelkezel a képességgel is, hogy akár a sokadik kudarcod ellenére is elérd a célodat.

Egy általam nagyon tisztelt tanító mondogatja folyton, hogy minden nap, minden órában módunkban áll másképp dönteni. És igen, mint minden kitartást és erős akaratot megkövetelő kihívásnál, itt is lesznek nehéz napok, kudarcok és bukások.

De ha jól állunk hozzá ezeket is igyekezhetünk arra használni, hogy csak még inkább megeddze az akaratunkat és az elszántságunkat. 

Szóval ha mégsem jött össze a január, akkor menjünk neki februárban is, mert még mindig nagyon sok van az évből. 

Persze nem azt mondom, hogy ennek a gondolatnak mentén minden hónapban bele lehet szarni az egészbe, mert az azért önámítás nyilván.

Csupán azt, hogy ne engedjük el az egész napot egyetlen rosszabb óra miatt, amivel elindul. 

Ráadásul egyre többet hallani a 30 napos "kihívásokról", arról, hogy mennyire jól működik, ha a nagy távlati célok helyett inkább felveendő szokásokra koncentrálunk. Ezekhez pedig nem kell egy év, pont elég kb. egy hónap, mivel azt mondják mindössze 30 nap alatt szokássá válhat egy felvett viselkedésminta. 

30 nap pedig konkrétan semmi, még egy éven belül is, nemhogy egy élet mércéjével mérve. 

Szóval a lényeg, hogy bármi is legyen, ne halljátok meg a károgókat, hanem csak arra gondoljatok minden botlásnál, hogy anno is újra és újra felállt az a kicsi, esetlen gyermek, aki azzal hatalmas elszántsággal és akaraterővel véghez vitte végül céljait...
...és aki még mindig ott van bennetek, aki igazán Ti vagytok..! 

(És hogy némi gyakorlati útmutatás is álljon itt, anélkül, hogy mások tollaival ékeskednék:
Itt olvashatsz bővebben az említett tanítótól egy terjedelmesebb írást, a valóban jól működő 30 napos kihívásokról, szokásfelvételekről. Nem mondom, hogy minden sorával egyetértek, de hogy egy működőképes alternatíva azt ki merem jelenteni. Menjetek rá, hajrá..!) 

Adós vagyok már egy ideje ezzel poszttal, mert kicsit bedarált az év vége majd elkapott az újév. De most itt van és sorban követi majd a többi is, hogy én is tegyek egy meggondolatlan újévi "fogadalmat"..!

2018
Szóval, tavaly tengernyi dolog történt aminek végső kicsúcsosodása e blog indulása és számos a háttérben meg-megmozduló, a témához tartozó esemény, terv, elv bemozdulása, felszínre emelkedése. 

Ami az év végi programot illet - mert hát ez mégiscsak egy életmód váltó blog (is) - azt kell mondjam, elképesztően sikeres volt!
A szigorúan 60, nem olyan szigorúan 30+60 napos program eredménye számokban kifejezve annyit tesz, hogy mínusz 8 kg, vagyis a 88.1 kilóról (lásd balra) sikerült 79,9 kg-ra (!) (lentebb, jobbra) redukálni a testsúlyomat, ami azt gondolom elég markáns eredmény úgy, hogy edzőtermet egyáltalán nem is láttam és a diétába sem feszültem bele halálosan azért.

2019
Viszont talán ettől is fontosabb kérdés és nagyobb tapasztalás, hogy ehhez képest hol vagyok most. Merthogy természetesen nem véletlen ért véget a diétám December 23-án.

E napon nyilván megindult a szokásos év végi offenzíva az eredmények és úgy általában a remek fizikum ellen, amelyet a teljes tespedés és a vég nélküli családi zabálások oltárán már-már hagyományosan feláldoz ilyenkor az ember. 

A helyzet viszont az, hogy ezúttal valahogy másként alakult. Ugyanis a január 3-ai tömegem mindössze 81,8 kg lett, ami talán engem lepett meg a legjobban. 

De hogyan is lehetséges ez? 
Nos, leginkább úgy, hogy az én diétám nem egyszerűen arra irányul, hogy lebontsam a testemben a feleslegesen felhalmozódott zsírt. Hanem, hogy e mellett az egész szervezetemet egészségesebb állapotba hozzam. Magyarul nem értem be azzal, hogy nem ettem cukrot, nem ittam kólát, meg egyéb ilyen szörnyűségeket, hanem igyekeztem kerülni mindenfajta egészségtelen ételt/italt is. 

Tehát nem ittam és ettem vég nélkül aszpartámmal meg nátrium glutamáttal televert "light" ételeket és italokat, hanem igyekeztem természetes módon ízesített, a lehető legkevesebb mesterséges adalékot tartalmazó és lehetőség szerint bio ételeket fogyasztani. 

A másik trükk pedig az volt, hogy nem a teljesen elavult zsírban és szénhidrátban egyaránt szegény fogyókúrát követtem, hanem a fehérjében és zsírban kifejezetten gazdag, szénhidrátszegény diétát.

Igen, tényleg ezt írtam le: a sikeres és egészséges, tartós diéta leginkább zsírokban gazdag étrend mellett tud megvalósulni. 

És pontosan ezen alapelvek azok, amelyekre a SuperNatural rendszer épít és aminek az az eredménye, hogy egyszerűen nem rombolódik le egyetlen hét alatt több hónap kemény munkája a testünkben, pusztán azért mert egy kicsit ledobjuk a láncot. 

Sőt, már a gyeplő elengedése is sokkal mérsékeltebb volt, mint arra számítottam. Az első nap megrendelt pizzámat pl. 3 napig nyammogtam(!). Meg valahogy nem akartam teljesen elengedni az egész kajálást, pedig abszolút megengedtem magamnak, hogy ezt tegyem. Persze ettem pár szelet fehér kenyeret, meg csokit, és elég sok cukros üdítőt is betoltam (ez az én mumusom), de mégis, messze nem annyit, mint korábban. 

És ez most végre nem egyfajta külső kényszer hatására történt, hanem puszta belső meggyőződésből. 

Leírhatatlan érzés, hogy ennyire megváltoztam néhány hét alatt és önszántamból, könnyedén tudtam lemondani az "agyonzabálásról". 

Idén természetesen rengeteg szó lesz a fentiekről, a komplett rendszerről, az elvekről és tudományos tényekről, amelyek segíthetnek abban, hogy az életmódváltás ne egy vértizzadós feszülés legyen, hanem egy olyan folyamat, amely során az emberi fizikum és pszichikum egyaránt rátalál a maga helyes útjára - hogy egyre közelebb kerüljön ahhoz a "szupernaturális állapothoz" amelynek elérésére valójában hivatott..! 

(...kicsit kimerülten, fáratagon, de mégis boldogan, valahol a program sűrűjében...)

"Csillagok alatt alszik a test, éget a föld, olyan hideg,
akár a szegecselt acélfalak, fogva tartják az álmaimat..!"
( Kovács Ákos, Test /Csillagok alatt/ )

Világunk jellegéből adódóan a fizikai testünkben végbevitt változásainkon keresztül tudunk a leghatékonyabban fejlődni számos szempontból. Talán megdöbbentő, de szellemi és "lelki" (asztrális) kapacitásaink is nagyban függnek a testünk mindenkori állapotától. Éppen ezért - természetesen - első körben a testem megváltoztatásával gyakorlok hatást az életemre. Igen, ez minőségi étkezést és jól kalibrált testedzést jelent. 
Természetesen a későbbiekben, a "finomhangolásnál" lesz szó a szellemi/lelki fejlődés közvetlen vonulatairól is - de egyelőre a testünk a lényeg, most ez a fókusz, ez az első és számos szempontból igenis legfontosabb momentuma a kiteljesedésnek - bármekkora fájdalom is ez a tisztán szellemi síkon élő (vagy inkább éldegélő) személyek számára.

De a blabla után jöjjenek végre a tények, hogy állok, mit is csinálok jelenleg pontosan:
A diéta javában tart, nem is kajáltam félre, meglepően jól megy - különösen ahhoz képest, hogy jó párat bebuktam idén. Egy ideje még saját kajával toltam, de egy ideje elkezdtem tesztelni a különféle fogyiguruk egész napos étkeztetést kínáló étel házhoz szállító szolgáltatásait. Merthogy a jó test egyik legfőbb ismérve természetesen a relatíve alacsony testzsír, amelynek elérésében az edzés bizony kisebb szerepet kap, mint a kaja(!). 
Szóval a kajáról hamarosan bővebben, ahogy jönnek a tapasztalatok, hogy mit is érdemes enni, meg mit nem.

Ami az edzést illeti: mivel ezt a blogot jelenleg kb. egyedül olvasom, így az elején megengedem magamnak azt a luxust, hogy tényleg a nulláról kezdjem a testem "felépítését". Ez azt jelenti, hogy most az első program alatt leginkább saját súlyos edzések és némi intervall (illetve sima) futások segítik feléleszteni a kissé eltunyult, szebb tükörképeket is látott testemet. 
Valaha sportoltam, sőt gyúrmázgattam is, de már hosszú, hosszú évek óta nem értem egyáltalán vashoz - nem merek belegondolni, hogy beszélhetek-e évtizedes távlatokról.

Kapóra jött, hogy éppen kaptam feladatokat fizikai edzésre egy oktatássorozaton amin részt veszek (erről is majd később) így az ottani elvárásokat alakítottam kicsit át és az alábbi rendszerrel kezdtem meg a "felzárkoztatást": 

Napi edzés: 
- Fekvőtámasz
- Guggolás
- Felülés
- Lábemelés
- Plank 

Illetve futás:
heti 1-2 alkalom. 

Az első napon 20-ról indítottam mindent, illetve 30 másodpercről a plenket. A számok naponta eggyel nőnek, a plank pedig 10 mp-el. A gyakorlatokat naponta igyekszem végezni, egy, max. két nap pihenővel valahol a héten.
Az első 60 napos programom végére oda kell eljutnom, hogy mindenből 50-et csinálok, a plank pedig 5 perc 30 mp legyen. Ez persze nem tűnik soknak, azonban én 50 szabályos fekvőtámaszt, guggolást, stb-t fogok csinálni, a plank pedig még nem szabályosan is elég húzós. (Na igen, a termekben gyakran megkérdeztem régebben a 100-zal nyomok fekve srácoktól, hogy "aha és szabályosan?")
Egyfelől mert a szabályosság SOHASEM kerülhet feláldozásra a mennyiség oltárán, másfelől meg mert nekem nem kell 500 fekvőt csinálnom még, nem vagyok Balogh Tamás. :D 
A futás, heti egy-két alkalommal fér bele,és bevallom, ahogy megyünk bele a hidegbe, ez még tovább fog csökkenni, de helyette otthon kardiózgatok azért. 

Nos ez a fizikai kiinduló pont, legközelebb már a kaja tapasztalatokkal (is) jövök: átvesszük hétről hétre, hogy diétázó sportemberként meg tudjuk-e úszni a mindennapos táplálékkészítést kompromisszumok nélkül a fogyiguruk segítségével. 
Addig meg íme egy kis egy kis tanulságos nyálcsorgató arra az esetre, ha a belvárosban jársz és próbálod megideologizálni a félrezabálást azzal a hülyeséggel, hogy itt nem lehet csak szemét kaját kapni:

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

diet burger ����� #dietburger #mekihelyett #diet #healthyfood #mutimiteszel #dietfood #S9

Sándor Gergely (@gerysan) által megosztott bejegyzés, Nov 14., 2018, időpont: 3:28 (PST időzóna szerint)

Megadtam a módját, ahogy kell egy diétás életmódváltó program indulása előtt közvetlenül. Amint a képen látható, nem spóroltam a szénhidráttal és a szemét kajával /piával. Junk food, gátlások nélkül - ez jellemezte e napot, mondhatni, hogy már a hagyományoknak megfelelően. 
Rendben is van ez persze és nyilván dec 23-án is tolunk egy ilyet (akkor zárul az első etap), ennyi simán bele is fér, ha...

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

������������ #junkfood #utolsovacsora #nulladiknap #thelostsupper

Sándor Gergely (@gerysan) által megosztott bejegyzés, Nov 2., 2018, időpont: 4:08 (PDT időzóna szerint)

HA és amennyiben tényleg csak ennyi. Mert a legjobb buli persze az, amikor hetente készül az ember jól "bediétázni", amit szépen elenged és ennek egy jó kis vég nélküli "áh ma még minden belefér" zabálás lesz a vége. A legvége meg az edzőterem helyett a sumo sportklubb, végállomásnak meg a diabétesz csoport. 
Szóval ezért kell komolyan venni. Egy kicsit ez a blog is hivatott számonkérhetővé tenni ezt az 50 napot. 
Szóval meg volt az "utolsó vacsora" (ami persze inkább utolsó teljes napos, ész nélküli zabálás), indulhat a program. 

Hogy rögtön az elején tisztázzam: a névazonosság dacára, ez itt nem egy bugyuta TV-sorozat blogja. Szóval, ha valami ilyesmire vágysz, jobb ha tovább is állsz. Sőt, ha egyébként jellemzően a sorozatok - meg úgy általában a TV nézés (és közben vég nélkül zabálás) - tölti ki az életed jelentős részét, akkor egyetlen sort se szükséges tovább olvasnod...
...már ha ez így jó Neked persze... 

No, ha még ezt is olvasod, az azt jelenti, hogy vagy nagyon felháborított amit írtam fentebb, vagy távolról sem tartozol az említett csoporthoz - mindkét esetben Isten hozott, van remény! ;) 

(#folytkov)