#újévújéletevör
...avagy véget ért az év első (és lassan második) hónapja, így ideje egy kicsit számot vetni - hiszen még mindig maradt 10-11 hónap mindarra, amit idénre kitaláltunk..!
Marha nagy divat lett halálba degradálni az újévi fogadalmakat, meg úgy eleve mindenfajta életvitel változtatást, amit az "új év, új élet" mottó égisze alatt indít el valaki. Tengernyi cikket olvasni róla - a teljesen megsemmisítő alpári blog, insta és FB bejegyzésekről már nem is szólva - hogy minden újévi fogadalom baromság. Mert úgy is elbukik és szánalmas szar alak vagy ha ezt az utat választod, bla-bla-bla...
Nos, akkor íme egy másik vélemény: szerintem meg ez a kurva nagy hülyeség és egyáltalán nem is igaz.
Ugyanis abszolút nem azon múlik egy fogadalom sikere, hogy mikor tesszük azt.
Ráadásul én hiszem, hogy tökre működhet az is, hogy egy új esztendőt indít valaki egy teljesen új elhatározással, amit aztán meg is tart. Rengeteg embert ismerek, akiknek egyáltalán nem fulladtak kudarcba az újévi fogadalmai. Jól ismerek például egy srácot, aki sokáig minden szilveszterkor buliról bulira járt - legtöbbször nyilván csatak részegen, autóval. Igen, nem volt túl jó fiú és ezt tudta is.
Aztán egy szép január elsejei hajnalon, amikor úgy ment haza, hogy szinte bemászott a kocsiba és majd lehajtott többször is a budai alsón a Dunába, végül úgy döntött, hogy ez egy baromság és egy mázlista, hogy mindent megúszott eddig, s most már nem kísérti tovább a sorsot, örökre felhagy ebbéli tevékenységével - és nem csak szilveszterkor.
Azóta egy vészhelyzetet leszámítva valóban nem is ült soha többé ittasan a volán mögé - egyetlen korttyal sem.
...és ez a srác, már több mint 10 éve néz vissza rám józanul a visszapillantótükörből, úgyhogy hagyjuk a hülyeséget, hogy az újévi fogadalmakból nem lesz soha semmi..!
Az, hogy egy elhatározás kudarcba fullad-e, vagy sem, az leginkább azon múlik, hogy mennyire akarjuk, mennyire gondoljuk komolyan. Ráadásul a legnagyobb ostobaság csak azért feladni, mert mondjuk január harmadik hetében megcsúsztunk az edzéssel, vagy a diétával.
Az újévi fogadalmaknak inkább ez a veszélye, hogy olyan lehet tőle az évünk egy kis botlás miatt, mint egy szar nap, ahol rosszul indul a reggel, így elengedjük a francba az egészet, mert már úgyis megette a fene a napot.
Csakhogy egy év 365 ilyen napból áll ám. És ahogy egy napnak sem kell telibe rossznak lennie csupán azért, mert nem indult túl jól, éppen úgy az évet sem kell elengedni, azért, mert a január kisiklott. 
És igazából ez itt a lényeg, ezért született ez a poszt: ne engedjétek el, simán sikerülni fog..!
Ha anno kis totyogó babaként az első seggre ülésnél feladtuk volna az elképzelésünket, soha az életben nem tanultunk volna meg járni.
De akkor még nem volt meg bennünk ez a fajta negatív kudarckezelés és pont lefostuk (szó szerint is ugye), hogy seggre estünk, felpattantunk és próbáltuk újra. Aztán újra, meg újra, egészen addig, amíg igenis össze nem jött.
Magyarán, ha tudsz járni, akkor rendelkezel a képességgel is, hogy akár a sokadik kudarcod ellenére is elérd a célodat.
Egy általam nagyon tisztelt tanító mondogatja folyton, hogy minden nap, minden órában módunkban áll másképp dönteni. És igen, mint minden kitartást és erős akaratot megkövetelő kihívásnál, itt is lesznek nehéz napok, kudarcok és bukások.
De ha jól állunk hozzá ezeket is igyekezhetünk arra használni, hogy csak még inkább megeddze az akaratunkat és az elszántságunkat.
Szóval ha mégsem jött össze a január, akkor menjünk neki februárban is, mert még mindig nagyon sok van az évből.
Persze nem azt mondom, hogy ennek a gondolatnak mentén minden hónapban bele lehet szarni az egészbe, mert az azért önámítás nyilván.
Csupán azt, hogy ne engedjük el az egész napot egyetlen rosszabb óra miatt, amivel elindul.
Ráadásul egyre többet hallani a 30 napos "kihívásokról", arról, hogy mennyire jól működik, ha a nagy távlati célok helyett inkább felveendő szokásokra koncentrálunk. Ezekhez pedig nem kell egy év, pont elég kb. egy hónap, mivel azt mondják mindössze 30 nap alatt szokássá válhat egy felvett viselkedésminta.
30 nap pedig konkrétan semmi, még egy éven belül is, nemhogy egy élet mércéjével mérve.
Szóval a lényeg, hogy bármi is legyen, ne halljátok meg a károgókat, hanem csak arra gondoljatok minden botlásnál, hogy anno is újra és újra felállt az a kicsi, esetlen gyermek, aki azzal hatalmas elszántsággal és akaraterővel véghez vitte végül céljait...
...és aki még mindig ott van bennetek, aki igazán Ti vagytok..!
(És hogy némi gyakorlati útmutatás is álljon itt, anélkül, hogy mások tollaival ékeskednék:
Itt olvashatsz bővebben az említett tanítótól egy terjedelmesebb írást, a valóban jól működő 30 napos kihívásokról, szokásfelvételekről. Nem mondom, hogy minden sorával egyetértek, de hogy egy működőképes alternatíva azt ki merem jelenteni. Menjetek rá, hajrá..!)
